2018. január 25., csütörtök

Dávid Ádám- Millennium Expressz (Trilógia)

Kicsit rendhagyó módon egyszerre három könyvet szeretnék értékelni. Igyekszem spoilerek nélkül megírni az összefoglalót, remélem sikerül!

Szintén a Merítés díj kapcsán, a gyermek és ifjúsági kategóriába tartozó könyvet olvastam. Igazából az idei versenyben a harmadik kötet szerepel, de gondoltam egyet, és mindhárom részt elolvastam. (A könyvtárból úgy is csak együtt lehetett kivenni.)

Az első részben,   A potyautas című kötetben belecsöppenünk az 1896-os évbe. Budapest a millenniumi rendezvényekre készül, lázas forgatagban úszik a város. Kinek is tűnne fel, hogy az Oktogonon egy különös vonat áll meg hirtelen, hogy felkapjon egy bajba jutott lányt, nevezetesen Mattyasovszky Teréziát, Zsolnay Vilmos, pécsi porcelángyáros unokáját. Az említett különleges vonat pedig a Millennium Expressz, mely tulajdonképpen egy árvák vonata, melynek varázslatos vészféke megállítja a vasparipát, ha bajba jutott gyereket észlel. Így kerül a járműre számos kis kópé. A csodamasinán van kórházi szoba, könyvtári vagon, kacatos szerelvény, fiú és lányszobák, tanuló vagon és még számos érdekesség. Már a masiniszta sem egy hétköznapi ember. Ő Kazán, aki ötven éve mást sem csinál csak irányítja az Expresszt és menti a gyerekeket. Segítségére van Lujza mama, aki csodálatos főztjével, és macskagyökér teájával őrzi a harmóniát. Dezső, aki leginkább a rend őre, és Zsiga, aki tizenhárom évvel ezelőtt ide született a vonatra. Ő az egyedüli, aki -Baricco Novecentojához hasonlóan-, soha nem lépett le a fedélzetről.  Az egykorú Teri és Zsiga barátságot kötnek. A lány elmeséli, hogy elrabolták, és a hamarosan átadásra kerülő Millenniumi Kisföldalatti egyik jegypénztárában tartották fogva. Úgy tűnik, hogy ez a banda még mindig követi a lányt, most már a vonatot is, sőt hamarosan egyéb személyes ellentétekre is fény derül. Bejárjuk a világ számos csodálatos helyét, a kostantinápolyi utcákon a vonat ismét hivatásának élve kiszabadít koldulásra ítélt gyerekeket is. Közülük kettő, Suha és Ali a vonaton maradnak. A banditákkal való első szembenézésre is sor kerül Ada-Kaleh-ban, Jókai Senki szigetét ihlette helyen. Az első rész a Városligetben ér véget, amikor az ünnepségen magasba emelkedik Godard kapitány ballonja, magával rántva az Expressz egyik utasát. 



A második részben, A fogoly-ban már két szálon fut a cselekmény. A Millenniumi
vonat az elrabolt gyerek segítségére siet. Útjuk során számos nehézséggel kell szembenézniük. Egyrészt a vonat átszállítása Amerikába hatalmas gondot jelent, másrészt pedig a kiszabadítás okoz nehézséget. A foglyot, s amint az majd kiderül foglyokat a híres illuzionista és szabadulóművész, Houdini és feleségének segítségével sikerül majd menekíteni az Újvilág jelképéből, a Szabadság szobor belsejéből. A menekülés hosszú és izgalmas lesz. Vonat vonat ellen. Egyre nagyobb szerepet kapnak a múlt sérelmei, mint kiderül itt senki nem az, akinek látszik.
Az utazás során megízlelhetjük az első Coca-colát és hamburgert. A csapathoz csatlakozik még néhány ember, akik még inkább "színesítik" a társaságot. A véres tűzharc itt már áldozatot is követel, s akárcsak az első részben itt is kétfelé szakad a banda a könyv végére. Terit magával viszi az a Szike nevű fiú, aki még a történet elején elrabolta, s most ki tudja merre mennek a nagyvilágban?



Teri és Szike teljesen eltűntek. Útjuk a harmadik részben, A tudósítóban a hatalmas orosz birodalomba vezet. Ott most  a Transzszibériai Vasútvonal megépítésének  gigantikus vállalkozása folyik, de egy Halálvonat néven emlegetett jármű is feltűnik, falvakat foszt ki, embereket gyilkol halomba, s mindennek tetejébe, ennek a vonatnak még sín sem kell. Teri fényképező tudománya, ahogy eddig is, most is nagy segítség lesz az igazság felkutatásában. A Millenniumi Expressz ismét lohol a banditák után, de nagyon úgy fest a dolog, hogy a világ egy egész más szegletében vannak. Hogyan lehet napok alatt Indiából Moszkvába jutni? Ebben csak a maharadzsa segíthet. Végre mindenki befut Moszkvába, még II. Miklós cár is, csak az időzítéssel van némi gond. Vagy nincs is olyan nagy baj? 
Mindenki megnyugtatására elmondom, hogy jó ifjúsági regényhez illően, a jó elnyeri jutalmát, a rossz megkapja büntetését.


 Dávid Ádám monumentálisat alkotott, mind térben, mind időben utaztatja olvasóját. Hatalmas mennyiségű tudásanyagot szeretne átadni mindenkinek. Sajnos ez kissé didaktikusra sikerült, nekem felnőtt olvasónak egyáltalán nem simul bele a történetbe. Nem is igazából a személyekkel vagy eseményekkel, hanem a felvezetésükkel van baj. Rengeteg emblematikus személlyel dolgozik. Olyan információk megragadására ad lehetőséget a gyerekek számára, ami tényleg egyedülálló, és ha ennek kapcsán nem jegyzi meg a büdös kölök, ki volt az a Hajós Alfréd, Gárdonyi Géza vagy Stephenson, akkor soha nem is fogja. Minden szempontból ajánlani tudom a trilógiát, de inkább csak tényleg a korosztálynak. Nekem sajnos számos bajom volt vele. 
Minden tiszteletem mellett el kell mondanom, hogy a cselekménybe túl sok mindent akart a szerző belepréselni, a történet emiatt nagyon kapkodós lett, nem adott lehetőséget, hogy átérezzem a hangulatokat. Ráadásul a gyors váltások miatt, többször vissza kellett olvasnom, hogy mi is történt. Ilyen szempontból a második rész vonatos "csata jelenete" nagyon gyenge lett. Nehéz volt elképzelni az egészet. 
Nagy hibájának tartom azt is, hogy nem engedi olvasóját gondolkozni, elméleteket gyártani, minden információt megadott. Ez levon az olvasási élményből. 
Megjegyezném, hogy bármennyire is igaz, hogy a mai gyerekek tudnak annyira angolul, hogy Dávid Ádám által beleszőtt  mondatokat le tudják fordítani, szerintem nem illik legalább lábjegyzetben nem lefordítani a számos angolul elhangzó párbeszédet!
A lábjegyzeteket hiányoltam más helyeken is. Az olvasóra kell bízni, hogy elolvassa vagy sem. Nyugodtan mehetett volna a budapesti Konstantinápolyhoz, Somossy nevéhez, Zsolnayhoz, a muszlim imákhoz, a Szabadság szoborhoz, stb. Azt egyenesen nem is értettem, hogy maradt le a cár nevéről a Romanov név. (3. rész 171. oldal) 
Tudom, hogy a nyelv változik, folyamatosan alakul, és nehéz megtalálni, hogy mi az, ami ma még nem helyes, de holnap már elfogadott lesz. De, amikor egy 12 éves korosztálynak szánt könyvet olvasok, nekem nem fér bele az "az miatt" kifejezés. Pontosan tizenhárom évvel ezelőtt hallottam először ezt, akkor azt gondoltam, hogy az illető olyan tájegységről származik, ahol ez elfogadott. És láss csodát, mára megjelenik az irodalomban is. "Ez miatt, az miatt, ez helyett, az helyett" . Nekem éles fájdalmat okozott. 
Még egy apróság, ami nem is tudom, hogy nem jutott eszébe senkinek, miért nincs a könyvben egy térkép? Melyik vonat merre csalinkázott, hol volt az a híres Vaskapu, Konstantinápoly, Fiume, vagy Amerikán belül a két vonat merre ment, hol voltak jelentősebb állomások?

Vérzik a szívem, hogy ezeket kellett írnom, mert számos érdeme van a könyvnek. Nagyon tetszett maga az ötlet. Egy vonat a realitás és a varázslat határán, ami lehetőséget ad arra, hogy érzékeljük a múlt eseményeit, kézzel foghatóvá teszi Ady Endrét, Hajós Alfrédot, Gárdonyi Gézát (Aki ekkor már nem használt a Ziegler nevet!!!!!), Jules Verne-t, Houdinit és még ki tudja kicsodát, aki nem jut eszembe. Így az olvasásom is hosszabbra nyúlt, mert bizony meg kellett néznem nekem is például a budapesti Konstantinápolyt képekben, vagy II. Miklós beiktatása körüli botrányt, de azt a hírhedt Pokol-körképet is, amit Gárdonyi álmodott meg. Ada-Kaleh-ről nem is olyan régen hallottam, de aki még nem nézett utána az tegye meg, varázslatos. 

Hozott pontszám: 3/4

Dávid Ádám az Oktogonon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése